Sziasztok!
Igaz, hogy kedden írtam, de úgy gondolom, hogy most az utolsó napokban, hetekben már próbálok többet az érdeklődők tudomására hozni.
Írtam, hogy a héten elmegyünk sok-sok vizsgálatra. Szerdán kiderült,hogy tök jól ver a szívem :) A doki bácsi is megdicsérte, csak az volt a baj, hogy anyának eléggé magas volt a vérnyomása, így azt mondták, hogy sűrűbben kell majd jönni.
Így ma is elmentünk, most már jobban van anya. Lehet,hogy túl sokat ficánkolok? De majd ha kijövök, akkor jobban viselkedek :)
Anyánka kötelezővé tették, hogy minden este számolja, nézze, hogy mennyit mocorgok. Bár ezt eddig is mindig így tette. Szerintem tök vicces, ahogy mindig odarúgok, ahova ő teszi a kezét :)
Apa egyre türelmetlenebb, kintről szokta modani, hogy "Gyere már ki !" - pedig, ha tudná, milyen jó itt :) A szobám is készen van, legalábbis anya mindig ezt mondja nekem, amikor besétál az egyik szobába. Apa és a Berdó papa festette ki nekem, anya elmondta, hogy mit, hova rakjanak, és a Berdó nagyival összeválogatták nekem a ruhákat és a sok-sok ajándékot is elrendezték Nekem. :) Tök jó hercegnős lepedőm van! Vajon jó lesz rajta aludni? Apa azt mondta, ő azon alszik majd, amikor megünneplik, hogy megszülettem. Na jó, remélem, ezt azért kihagyja!
Na, majd még írok, hogy mi történik velünk! Legközelebb kedden megyünk a doktor bácsihoz, talán akkor már okosabb leszek.

Sziasztok, kedves leendő rokonaim és barátaim, ismerőseim!
Igen, tudom, hogy már régen nem írtam, de sajna a fejlődéssel, a növekedéssel, és az előkészületekkel voltam elfoglalva. Utólag is elnézést mindenkitől!
Augusztus vége felé, főleg valami ünnepen apu és anyu is dolgozott sokat, egész hétvégén. Anya valamilyen régi, szép barokk ruhában illegette magát napokig, de azt hiszem, most már nem férne bele, miattam. Bocsi, anyu! Még abban a hónapban anyának volt a névnapja, de ajándékot főleg én kaptam. Ki érti ezt?
Szeptemberben megvolt életem első sportélménye, mivel apával, anyával, Janka nagynénivel és párjával, Zolival (akinek akkor volt a szülinapja), kimentünk valami stadionba focit nézni. Hideg volt és sorba kellett állni, de a kóla és a szotyi jól esett. Másnap anyu unokatesójáék (Saci és Arnold) jöttek látogatni, akik szintén babát várnak, csak vele nem tudok majd babázni, mert fiúcska (Dani) lesz, de kívánok neki minden szépet és jót! Ekkor voltunk védőnőnél anyuval, aki tökéletes kismamának nevezi anyut. Ez engem is büszkeséggel tölt el. Még azon a héten megnéztek engem apuék a dokinál, akik közölte, hogy valószínű korábban érkezem. Ez természetes, hiszen nem vagyok MÁV! Azon a hétvégen jött anyu barátnője (Gabcsi), és ott másfél napig nem is hallottam mást, mint bla-bla-bla, de nagyon jó volt.
Utána megváltozott minden. Anya már nem ment dolgozni, és nagyon fura volt neki és nekem is a nyugalom, a folytonos otthonlét. Pénteken (09.17.) anyától vettek vért, majd elutaztunk Magyargencsre a Berdó dédihez anyával. Apa otthon maradt, mert mind a három napon estig dolgozott. Szegény. Ekkor hétvégén anya megfázott, de nekem nem lett semmi bajom. Utána anya nem bírt a fenekén maradni, úgy döntött egy napot dolgozik. De jól is tette, remek kis koncert volt! Másnap találkoztunk a szülésznővel, aki nagyon kis aranyos, segítőkész. Mikor anyu megkapta a vérvétel eredményét, akkor kiderült, hogy nincs minden rendben, mert az ő és az én vércsoportom nem egyezik, ezért kontrollra kell menni majd. De ezt én sem igazán értem, anya majd elmagyarázza annak, aki érdekel.
Ezután apa rászánta magát, hogy beismeri ország-világ előtt, hogy az ő lánya vagyok. Megszületett az apasági elismerő nyiltkozat! De hogyan. 2387 aláírás, 7634 pecsét, meg egy idegesítő stílusú, lassú ügyintéző. Apa tök kész volt! Vicces volt.
Újra dokihoz mentünk (10.07.), hogy megmutassanak anyuéknak. Apa sajna most nem tudott eljönni, mert –természetesen – dolgoznia kellett. Ekkor a doki azt mondta, hogy most már biztos előbb jövök, mert úgy állnak a dolgok idebent. Anya rákérdezett, hogy elutazhatunk-e, még azon a következő hétvégén, de a doki már nem engedte. Így nem tudtam találkozni a Kovács nagyiékkal, a Kovács dédiékkel és a Tímár dédiékkel.
Egy hétre rá elmentünk a kontroll vérvételre, ennek várjuk még az eredményét. Hétvégén (10.17.) meglátogattak minket a Kovács nagyiék Kunszentmártonból, és hoztak nekem még egy csomó dolgot.
Holnap megyünk ultrahangra, szívhanghallgatásra, és igazából bármikor, ha úgy gondolom, világra jöhetek.
Anyáék ügyesek voltak, mert már minden készen áll az érkezésemre, kivéve a sör és a pálinka, mert az még hiányzik, de ami késik, nem múlik.
Készüljetek, hamarosan érkezem!

Megint eltelt egy hónap, és ezidáig lusta voltam írni. Bocsánat érte.
Utolsó jelentkezésem oda nem mondom, hogy sok minden, de történtek dolgok. A július 24-i hétvégén apa elment a megérdemelt focizásra, míg én anyával a Berdó dédihez utaztunk Magyargencsre, egy hétvégi pihenésre. Jó volt, csak apa hiányzott egy kicsit.
Az utána lévő hét unalmasan, munkával telt, mind apának, mind anyának, viszont a hétvége ismét nem volt unalmas. Ajándékokat kaptam, nem is keveset. Meglepett minket a rokonság a fővárosból, és rengeteg-rengeteg ruhácskát, zoknicskát, kabátkát és még nagyon sok féle ruhát kaptam. DE TÉNYLEG NAGYON SOKAT! Elmondom, hogy anya nem is tudja mindet elpakolni. Apa kapott egy kengurut, na nem az ausztrál fajtából, hanem olyat, amiben engem vihet majd mindenhova.
A következő héten ismét meglepetés érkezett, ugyanis anya egy rendes, aranyos kollégája felajánlott egy korlátlan idejű babahordozó használatot. Így már utazhatok majd autóban, és apa gyúrhat alkarra egy kicsit, hogy fel és le tudjon cipelni a lépcsőházban.
Ezen a héten történt, hogy egy úgynevezett 4D felvételt készítettek rólam. Ennek eredményét láthatjátok itt jobb oldalt. Videó is van rólam, ennek átalakítása, feltöltése folyamatban van, igaz, apa nem egy pc-guru. A doki megmutatott anyáéknak, akik láthatták az arcom, már amennyit megmutattam belőle, ugyanis még jobb szeretek befelé fordulni, ha fényképeznek. Úgy látszik Janka nagynéném fotómániájából nem sok ragadt rám. :) Meghallgatthatták a szívverésem, amely igazi muzsika volt számukra.
A rá következő hetet már nagyon vártam, ugyanis majdnem egy teljes hétre elutaztunk az Alföldre a Kovács nagyszülőkhöz. Az indulás volt a legörömtelibb, ugyanis a vasúti pályaudvaron apát hívták telefonon a munkahelyéről, és közölték vele, hogy van egy kiságy pelenkázóval, igényt tart-e rá? Csak úgy, ajándékba? Hülye lett volna nem elfogadni.
Így esett, hogy már fekhelyem, kocsim, még két szállítóeszközöm, rengeteg ruhám már van. Na meg a szeretet, amit rengeteget kapok, mindenkitől.
További szép nyarat!

Sziasztok! Bocs, hogy csak ilyen későn, de ebben a melegben mozogni sincs kedvem (persze anya ezt máshogy érzi), nem hogy a billentyűzeten pötyögni. De már nem bírtam tovább.
Az utolsó írásom utáni hét melóval telt, táboroztattunk anyával. Rengeteg gyerek vett körül, akik néha nagyon hangosak voltak, ezért egy-két jól irányzott mozdulattal anya tudtára adtam, hogy most már elegem van. Ugyanezen időkben apa is táboroztatott, csak máshol, más gyerekekkel. Remélem, ha már előjövök, akkor nem más gyerekekkel fognak majd foglalkozni. Ha az kell, hogy egy gyerek kösse le a figyelmüket, akkor majd én gondoskodom róla!
Ez hét azért is volt érdekes, mert a Berdó nagyin kijött a felnőtt kori bárányhimlő, és mivel apának sem volt gyerekorában ilyenje, ezért könnyen megfertőződhetett volna, így egy jól irányzott anyai döntéssel apa egy hétre a kanapéra kényszerült. De szerencsére ma már tudjuk, hogy az egész felesleges volt. Remélem nekem sem lesznek majd bárányok a testemen.
A tábor utáni hétvége megint utazással telt. Elmentünk valahova, ahol valakinek volt valami Baja. Ha jól értettem, akkor anyának meg apának valami iskolás barátai voltak körülöttünk, na meg rengeteg kutya. Ha ez arra ment ki, hogy időben hozzászoktassanak az állatokhoz, akkor bejött nekik. Információim szerint egykoron anya és apa is valami Állatkertben ismerkedtek meg, épp Baján.
Jó kis hétvége volt, ettem nagyon fincsi halászlevet, bár egy Halász Attila nevű bácsitól nem is várhattunk mást.
Hazaérkezésünk másnapján anya a védőnőhöz és a nődoktorbácsihoz is hivatalos volt. A védőnéni megint megdícsérte anyát, és megegyeztek, hogy a néni majd szeptemberben jön hozzá látogatni. Kis buta, akkor még meg sem leszek.
A doktorbácsi elvégezte a szokásos vizsgálatokat. A koponyám és a combom is szép nagyot nőtt. A koponyám 51 mm-es lett, a combcsontom pedig 39 mm-es. Összességében most akkora vagyok,mint egy normál egyenes vonalzó. Csak kicsit ruganyossabb, hogy anyának ne legyen olyan kényelmetlen.
Jövő héten anya szabin lesz, ezért végre pihenhetünk. Hétvégén Magyargencsre utazunk a Berdó dédihez, de sajna apa ide nem jön velünk, mert Budapestre megy focizni. Anya szerint ennyi jár neki. Most még.
Mindnekinek kitartást a nyárhoz!

Szervusztok! Most már több, mint két hét telt el utolsó jelentkezésem óta, úgy gondoltam itt az ideje, hogy hírt adjak magamról. Ebben a két hétben sok minden nem történt velem, csak tegnap voltam fényképésznél, ami kötelező megjelenés volt a nőgyógyászbácsinál a kórházban. Ismét megmutattak anyéknak, akik, mint minden alkalommal, gyönyörűséggel és szeretettel néztek engem a monitoron. A bácsi elmondta, hogy ideális mennyiségű a magzatvíz - én a hőmérsékletét is annak érzem -, normális pozícióban fekszem, hülye is lennék ha kényelmetlenül feküdnék. Nőtt a koponyám és a combcsontom is, mert mindig csak ezeket mérik, a doki elmondása szerint ezek is mind tökéletesen normálisak. Hát igen, tök normális vagyok.
Apáék szerették volna, ha újra kaphatnak képet rólam, amit a dokibácsi ki is nyomtatott volna, ám akkor egy gonosz néni azt mondta, hogy nem működik a nyomtató, így ez most nem lehetséges. Úgyhogy sajnos mindenkinek várnia kell még, hogy láthassa, mennyit fejlődtem.
A legnagyobb váltoás azonban mégis csak az, hogy meguntam a semmit tevést. Igen, elkezdtem mozogni, ezzel is jelezve anyának, hogy itt vagyok. Apa, ha anya hasára teszi a kezét, még nem érez engem, ez egyenlőre még csak anyának megy, de neki is csak azért, mert az ő pocakjában lakom. Anyának este felé már jelezni szoktam, hogy most már elég, ne mozogjon többet, mert már elfáradtam.
Hát röviden, tömören ennyi, ami az utóbbi időben történt velem, velünk.
Csak ne lenne ilyen meleg!

Sziasztok! Ígértem, hogy legközelebb a nemem bejelentésével jelentkezem. Így van. Hétfőn voltunk a dokorbácsinál, aki megmutattott anyáéknak engem. Az egy hónappal ezelőttiekhez képest a koponyám 4,2 cm-re nőtt, míg a combcsontom 2,4 cm-es lett. Láthatóak, illetve elkülöníthetőek voltak a csontjaim a karombanm az ujjaimnál, a talpamban, a lábaimban. Igen, látni lehetett a lábaimat, illetve, hogy köztük nincs semmi. Igen, semmi. Vagyis azoknak lett igazuk, akik kislánynak vártak. Kislány leszek!
Anya boldog, apa boldog, nekik csak az egészségem fontos, ami pedig tökéletes a doktorbácsi elmondása, és a múlt heti vérvizsgálat szerint is. Tehát probléma nincs. Esetleg csak apának, akinek így jobban bele kell magát vetnie a kézilabda rejtelmeibe. :) Csak azt az egyet panaszolta, hogy akkor ezek után is egyedül kell meccset néznie.
Anya örül, mert lányaként jobban tud majd engem vezetni az élet rögös útján a saját tapasztalatai alapján. Apa is rájött, hogy már csak pár éve van hátra, hogy kifejlessze azt a stílusát, amivel az udvarlók majd őt tartják a „jó fej” apának, de mégis tiszteljék őt és engem. Mindegy, ezekből a gondolamenetekből még nem sokat értek, de talán majd később.
Ja igen, és a nevem Kovács Hanna Barbara lesz.

Már csak egyet kell aludni és itt a vb, és én ennyit is szerettem volna erről mondani. Viszont már csak négyet kell aludni és kiderül, hogy focista vagy kézilabdázó leszek-e?
A héten anya megkapott valamilyen eredményt, ami azt mutatja, hogy az ő vére jó az én véremhez, vagyis valami ilyesmi. A lényeg, hogy örültek, tehát biztos jó hír. Ezután megint vettek tőle vért, az okát nem tudom, csak annyit, hogy az eredményekért hétfőn megy apa a kórházba. Volt anya védőnőnél, aki megdícsérte, hogy milyen rendes kismama, hogy minden vizsgálatot, ellenőrzést időben, szépen rendben elvégez, elvégeztet.
Hétvégén jó volt itthon, mert nem utaztunk sehova, így mi fogadtunk vendégeket, az alföldi Kovács nagyszülőket. Ettünk, beszélgettünk és sétáltunk egyet a napsütésben, hogy a nagyi meg tudja nézni, hol dolgozik az Ádi nagybácsi.
És a legfontosabb! Meg van életem első autója. Mármint a babakocsi. Sötétkék, sárga kockákkal, nagy sportos kerekekkel. Nagyon menő!
Hétfőn kiderül mi lesz a nemem, így legközelebb azzal a hírrel várlak benneteket!
Most pedig irány Dél-Afrika! Kezdődjék a foci VB! :)