Sziasztok, kedves leendő rokonaim és barátaim, ismerőseim!
Igen, tudom, hogy már régen nem írtam, de sajna a fejlődéssel, a növekedéssel, és az előkészületekkel voltam elfoglalva. Utólag is elnézést mindenkitől!
Augusztus vége felé, főleg valami ünnepen apu és anyu is dolgozott sokat, egész hétvégén. Anya valamilyen régi, szép barokk ruhában illegette magát napokig, de azt hiszem, most már nem férne bele, miattam. Bocsi, anyu! Még abban a hónapban anyának volt a névnapja, de ajándékot főleg én kaptam. Ki érti ezt?
Szeptemberben megvolt életem első sportélménye, mivel apával, anyával, Janka nagynénivel és párjával, Zolival (akinek akkor volt a szülinapja), kimentünk valami stadionba focit nézni. Hideg volt és sorba kellett állni, de a kóla és a szotyi jól esett. Másnap anyu unokatesójáék (Saci és Arnold) jöttek látogatni, akik szintén babát várnak, csak vele nem tudok majd babázni, mert fiúcska (Dani) lesz, de kívánok neki minden szépet és jót! Ekkor voltunk védőnőnél anyuval, aki tökéletes kismamának nevezi anyut. Ez engem is büszkeséggel tölt el. Még azon a héten megnéztek engem apuék a dokinál, akik közölte, hogy valószínű korábban érkezem. Ez természetes, hiszen nem vagyok MÁV! Azon a hétvégen jött anyu barátnője (Gabcsi), és ott másfél napig nem is hallottam mást, mint bla-bla-bla, de nagyon jó volt.
Utána megváltozott minden. Anya már nem ment dolgozni, és nagyon fura volt neki és nekem is a nyugalom, a folytonos otthonlét. Pénteken (09.17.) anyától vettek vért, majd elutaztunk Magyargencsre a Berdó dédihez anyával. Apa otthon maradt, mert mind a három napon estig dolgozott. Szegény. Ekkor hétvégén anya megfázott, de nekem nem lett semmi bajom. Utána anya nem bírt a fenekén maradni, úgy döntött egy napot dolgozik. De jól is tette, remek kis koncert volt! Másnap találkoztunk a szülésznővel, aki nagyon kis aranyos, segítőkész. Mikor anyu megkapta a vérvétel eredményét, akkor kiderült, hogy nincs minden rendben, mert az ő és az én vércsoportom nem egyezik, ezért kontrollra kell menni majd. De ezt én sem igazán értem, anya majd elmagyarázza annak, aki érdekel.
Ezután apa rászánta magát, hogy beismeri ország-világ előtt, hogy az ő lánya vagyok. Megszületett az apasági elismerő nyiltkozat! De hogyan. 2387 aláírás, 7634 pecsét, meg egy idegesítő stílusú, lassú ügyintéző. Apa tök kész volt! Vicces volt.
Újra dokihoz mentünk (10.07.), hogy megmutassanak anyuéknak. Apa sajna most nem tudott eljönni, mert –természetesen – dolgoznia kellett. Ekkor a doki azt mondta, hogy most már biztos előbb jövök, mert úgy állnak a dolgok idebent. Anya rákérdezett, hogy elutazhatunk-e, még azon a következő hétvégén, de a doki már nem engedte. Így nem tudtam találkozni a Kovács nagyiékkal, a Kovács dédiékkel és a Tímár dédiékkel.
Egy hétre rá elmentünk a kontroll vérvételre, ennek várjuk még az eredményét. Hétvégén (10.17.) meglátogattak minket a Kovács nagyiék Kunszentmártonból, és hoztak nekem még egy csomó dolgot.
Holnap megyünk ultrahangra, szívhanghallgatásra, és igazából bármikor, ha úgy gondolom, világra jöhetek.
Anyáék ügyesek voltak, mert már minden készen áll az érkezésemre, kivéve a sör és a pálinka, mert az még hiányzik, de ami késik, nem múlik.
Készüljetek, hamarosan érkezem!