Megint eltelt egy hónap, és ezidáig lusta voltam írni. Bocsánat érte.
Utolsó jelentkezésem oda nem mondom, hogy sok minden, de történtek dolgok. A július 24-i hétvégén apa elment a megérdemelt focizásra, míg én anyával a Berdó dédihez utaztunk Magyargencsre, egy hétvégi pihenésre. Jó volt, csak apa hiányzott egy kicsit.
Az utána lévő hét unalmasan, munkával telt, mind apának, mind anyának, viszont a hétvége ismét nem volt unalmas. Ajándékokat kaptam, nem is keveset. Meglepett minket a rokonság a fővárosból, és rengeteg-rengeteg ruhácskát, zoknicskát, kabátkát és még nagyon sok féle ruhát kaptam. DE TÉNYLEG NAGYON SOKAT! Elmondom, hogy anya nem is tudja mindet elpakolni. Apa kapott egy kengurut, na nem az ausztrál fajtából, hanem olyat, amiben engem vihet majd mindenhova.
A következő héten ismét meglepetés érkezett, ugyanis anya egy rendes, aranyos kollégája felajánlott egy korlátlan idejű babahordozó használatot. Így már utazhatok majd autóban, és apa gyúrhat alkarra egy kicsit, hogy fel és le tudjon cipelni a lépcsőházban.
Ezen a héten történt, hogy egy úgynevezett 4D felvételt készítettek rólam. Ennek eredményét láthatjátok itt jobb oldalt. Videó is van rólam, ennek átalakítása, feltöltése folyamatban van, igaz, apa nem egy pc-guru. A doki megmutatott anyáéknak, akik láthatták az arcom, már amennyit megmutattam belőle, ugyanis még jobb szeretek befelé fordulni, ha fényképeznek. Úgy látszik Janka nagynéném fotómániájából nem sok ragadt rám. :) Meghallgatthatták a szívverésem, amely igazi muzsika volt számukra.
A rá következő hetet már nagyon vártam, ugyanis majdnem egy teljes hétre elutaztunk az Alföldre a Kovács nagyszülőkhöz. Az indulás volt a legörömtelibb, ugyanis a vasúti pályaudvaron apát hívták telefonon a munkahelyéről, és közölték vele, hogy van egy kiságy pelenkázóval, igényt tart-e rá? Csak úgy, ajándékba? Hülye lett volna nem elfogadni.
Így esett, hogy már fekhelyem, kocsim, még két szállítóeszközöm, rengeteg ruhám már van. Na meg a szeretet, amit rengeteget kapok, mindenkitől.
További szép nyarat!