Édesanyám és édesapám már most, még csak pocaklakóként arra kényszerít, hogy osszam meg a társadalommal az élményeimet, gondolataimat. Mit is mondhatnék? Mi lesz velem később... :)

2010. június 10., csütörtök

Már csak egyet kell aludni és itt a vb, és én ennyit is szerettem volna erről mondani. Viszont már csak négyet kell aludni és kiderül, hogy focista vagy kézilabdázó leszek-e?
A héten anya megkapott valamilyen eredményt, ami azt mutatja, hogy az ő vére jó az én véremhez, vagyis valami ilyesmi. A lényeg, hogy örültek, tehát biztos jó hír. Ezután megint vettek tőle vért, az okát nem tudom, csak annyit, hogy az eredményekért hétfőn megy apa a kórházba. Volt anya védőnőnél, aki megdícsérte, hogy milyen rendes kismama, hogy minden vizsgálatot, ellenőrzést időben, szépen rendben elvégez, elvégeztet.
Hétvégén jó volt itthon, mert nem utaztunk sehova, így mi fogadtunk vendégeket, az alföldi Kovács nagyszülőket. Ettünk, beszélgettünk és sétáltunk egyet a napsütésben, hogy a nagyi meg tudja nézni, hol dolgozik az Ádi nagybácsi.
És a legfontosabb! Meg van életem első autója. Mármint a babakocsi. Sötétkék, sárga kockákkal, nagy sportos kerekekkel. Nagyon menő!
Hétfőn kiderül mi lesz a nemem, így legközelebb azzal a hírrel várlak benneteket!
Most pedig irány Dél-Afrika! Kezdődjék a foci VB! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése