Szervusztok! Most már több, mint két hét telt el utolsó jelentkezésem óta, úgy gondoltam itt az ideje, hogy hírt adjak magamról. Ebben a két hétben sok minden nem történt velem, csak tegnap voltam fényképésznél, ami kötelező megjelenés volt a nőgyógyászbácsinál a kórházban. Ismét megmutattak anyéknak, akik, mint minden alkalommal, gyönyörűséggel és szeretettel néztek engem a monitoron. A bácsi elmondta, hogy ideális mennyiségű a magzatvíz - én a hőmérsékletét is annak érzem -, normális pozícióban fekszem, hülye is lennék ha kényelmetlenül feküdnék. Nőtt a koponyám és a combcsontom is, mert mindig csak ezeket mérik, a doki elmondása szerint ezek is mind tökéletesen normálisak. Hát igen, tök normális vagyok.
Apáék szerették volna, ha újra kaphatnak képet rólam, amit a dokibácsi ki is nyomtatott volna, ám akkor egy gonosz néni azt mondta, hogy nem működik a nyomtató, így ez most nem lehetséges. Úgyhogy sajnos mindenkinek várnia kell még, hogy láthassa, mennyit fejlődtem.
A legnagyobb váltoás azonban mégis csak az, hogy meguntam a semmit tevést. Igen, elkezdtem mozogni, ezzel is jelezve anyának, hogy itt vagyok. Apa, ha anya hasára teszi a kezét, még nem érez engem, ez egyenlőre még csak anyának megy, de neki is csak azért, mert az ő pocakjában lakom. Anyának este felé már jelezni szoktam, hogy most már elég, ne mozogjon többet, mert már elfáradtam.
Hát röviden, tömören ennyi, ami az utóbbi időben történt velem, velünk.
Csak ne lenne ilyen meleg!