Még ugyanaznap délután, kora este, anya és apa úgy döntött, hogy beszélnek valaki náluk nagyobbakkal. Nagyapával és nagyanyával. Nem is értem mitől nagyok, ugyanakkorák, mint apa és anya. Na mindegy. Volt ám sikoly, öröm, ledöbbenés, pálinka, persze csak apámnak. Mikor ott elfogyott az ital, a szüleim meg az állítólagos nagybátyáim és egy szivar, átvándoroltak a mi lakásunkba. A többire nem emlékszem, de szerintem apám se sokra. Másnap megint elmondták valakiknek, hogy én vagyok. Asszem ők is valami rokonok voltak. A következő napokban nem történt semmi, ám 2010. április 2-án szüleim csomagoltak, és buszra szálltak. Sejtelmem nem volt, hogy hova visznek. Mire magamhoz tértem, valami alföldi kisvárosban, Kunszentmártonban találtam magam. Kezdtem megszokni a helyet, mikor kiderült, hogy kaptam két új nagyszülőt, meg valami édiket, vagy dédiket. Este megint többen vettek körül, apámnak megint volt pálinka, de azt mondta, őt nem zavarja, anyát meg igen. Még ezt sem értem.
Ezt követően volt valami locsolkodás, de 2010. április 19-ig semmi nem történt. Ám ezen a napon anyukám dokihoz ment. Na akkor okoztam a legnagyobb meglepetést: kiderült, a várakozásokkal, és tippelésekkel ellentétben már 10 hetes vagyok!!! A magasságom ekkor 3,2 cm volt. Egy hónapot tévedtek! Kis buták!