Édesanyám és édesapám már most, még csak pocaklakóként arra kényszerít, hogy osszam meg a társadalommal az élményeimet, gondolataimat. Mit is mondhatnék? Mi lesz velem később... :)

2010. május 8., szombat

Hát hogy is kezdjem? Nem volt egyszerű. Anyukám érezte, hogy valami nincs rendben, ezért rápisilt valami pálcikára. Négyre is. Akkor sem értettem, és most sem értem miért. Este épp aludni készültem, ám akkor hirtelen valami nagyon hangos helyre kerültem. Állítólag édesapám munkahelye volt. Itt anyukám közölte apukámmal, hogy én itt vagyok lent-bent, de ő ezt nem hitte el, és ezzel le is zárta az ügyet. Másnap délelőtt anyukám újra bepróbálkozott, hogy végre az a hülye apám is felfogja, tényleg létezem. Sikerült. Ez a nap 2010. március 27-e volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése