Édesanyám és édesapám már most, még csak pocaklakóként arra kényszerít, hogy osszam meg a társadalommal az élményeimet, gondolataimat. Mit is mondhatnék? Mi lesz velem később... :)

2010. május 8., szombat

Az orvosi vizsgálat okozta ledöbbenés utáni napokban, szüleim elmondása szerint minden ment a megszokott menetben, nem is volt okom panaszra. Ezekben a napokban kiderült, hogy a kedvenc ételem a vajas-kapros zsemle kakaóval. Hétvégén anya több órán keresztül más gyerekek arcára festett, húú akkor nagyon elfáradtam. Még április utolsó napja előtt anya beszélt valami Ildivel, akit mások előtt a fönökének nevez. Utána nagyon megkönnyebbült, mert kiderült, hogy dolgozhat, meg gyesezhet,meg ilyenek. Egyszer majd elmagyarázzák. Április utolsó napján megint rengetegen voltak körülöttem, kezdett elegem lenni a rivaldafényből, mikor kiderült, hogy nem is én vagyok a középpontban, hanem valami Gábor, mert elballagott. De miért vele foglalkoztak, ha elment? Hmmm...

3 megjegyzés:

  1. Drága, nagyon jól írsz, örömmel olvasom. Várjuk a többit!! Puszi, Eszter

    VálaszTörlés
  2. Szia, az érdem Gergőé :) ... az ő írása :):):)
    És jön a többi :):):)

    VálaszTörlés