Először is köszönöm mindenkinek, aki próbálta meggyőzni anyáékat, hogy hogyan nevezzenek majd, ha kukim lesz. A legtöbben a Bencét szeretnétek, de majd meglátjuk. Most a lánynevek terén fejtheti ki mindeki a véleményét.
Elég unalmasan kezdődött a hét. Hétfőn anya egy kiállításmegnyitón volt, csak nem értem, engem miért kellett magával vinnie. Meg amennyire jól értettem, ilyen helyekre, meg mindenféle kultúr-dolgokra ő is és apa is sokat jár. De én már most unom...
Aztán kedd reggel...anya közölte apával, hogy beteg. Apa nem is engedte neki, hogy dolgozni menjen, hanem átküldte a doktorbácsihoz. Ő megállapította, hogy valami vírusos fertőzéses betegség előjelei mutatkoznak anyán, de mondta, nincs semmi baj, tökéletesen időben vagyunk még. Anya kapott valami gyógyszert, és kiírták táppénzre, és így végre volt egy hét, amiről azt hittem végre nyugis lesz. Erre szerdán este apa 11-ig kiabált, tapsolt és futkározott, mert valami Atletikus Madrid focizott és ha jól emlékszem, győzött is. Nem tudom miért, de úgy érzem, ez nekem is nagy öröm lesz majd!
Csütörtökön anya kapott sms-ben egy kódot, amit az interneten beírva megtudott rólam valami infót. Kiderült, hogy sem Down-kórom, sem semmilyen más betegségem nincsen. Juhéééé!!!!
Pénteken mikor este apa hazajött, közölte, hogy egész hétvégén nem kell mennie sehova, így hosszú idő után végre az egész hétvégét, zavartalanul, hármasban tölthettük el.
Ma este megyünk nődoktorbácsihoz, aki megint megvizsgálja anyát, és vele együtt engem is. De erről majd holnap írok.