Megint eltelt egy hét, és anyu és apu egyre türelmetlenebb, hogy megtudják végre, lesz-e kukim vagy sem. Elvileg még három hét, mert akkor megyünk megint majd fényképészhez, aki megmondja. A hétvége tök jó volt. Nagyon nagyot pihentünk, a város zajától távol, egy Pápától 25-30 km-re lévő kis 600 fős faluba. Itt él az egyik dédim, és itt nőtt fel az egyik nagypapám. Szerencsénkre jó időnk volt. Anyu néha haragszik rám, mert érzi, hogy növök, és neki ez nem a legkellemesebb érzés, de azt érzem, hogy ettől nem lanyhul a szeretete irántam. Apa is szeret, egyre többet simogat, persze még csak anyu pociján keresztül, de így is nagyon jól esik. Kiderült, hogy vannak olyan ételek, amiket nem annyira szeretek, és ezt anyu tudtára is adom, de talán majd később. Addig is szeretném, ha kifejtenétek véleményeteket egy nagyon fontos kérdésben, ami apu számára a nemem, a nevem és az egészségem után az egyik legfontosabb! Szép hetet mindenkinek!